Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ai to Senso ( Harc és Szerelem ) 2 fejezet

 Eközben:

-Raion: Aichi te..te vagy az?

-Aichi: Nem sültcsirke nyárson. Persze, hogy én vagyok az, de már Aichi ezredes és kötelességed így hívni!

-Raion: Oké-oké.

-Aichi: És megkérdezhetem, hogy mi a fészkes fenét keresel itt? Nem tudtad, hogy ez egy lezárt terület?

-Raion: A családommal jöttünk ide sétálni.

-Aichi: Micsoda? És a családod hol van?

-Raion: Abba az irányba futottak.

-Aichi: Értem, akkor sietsünk!

Elindultam abba az irányba amerre eddig is tartottam. Bár most sokkal jobban figyeltem arra, hogy valaki nem rejtett-e csapdát. Szerencsére arra mentek amerre én csináltam a csapdákat. Körübelül 1 kilómétert futaottam mire megláttam őket egy bokorban, de nem csak őket hanem az ellenséget is.

-Aichi: Hát mindjárt lehidalok. Ezek meg mit keresnek már megint itt?-gondoltam.

Elég messze voltak tőlünk így hát engem nem láthattak. Oda ugrottam a családhoz.

-Bora Raion édesanyja: Aichi te vagy az?-de meglátta a fiát. - Édes kisfiam jól vagy?

-Raion: Igen anyám.

-Aichi: Ezredesnek kell hívnotok ez a szabály, de most nincs időnk cseverészni.

-Kuraudo Raion apja: És akkor most mi lesz?

-Aichi: Nyugalom már van egy tervem. Legyőzöm őket, maguknak csak az a dolguk, hogy meghúzzák magukat. Értve vagyok?

-Kuraudo:De egy 05-sel nem tudja legyőzni őket.

-Aichi: Van segítségem, csak figyeljen.

-Amerikai katona: Erre mentek!

Amikor egy bizonyos pontra léptek hírtelen a levelek alól kitőrt egy 5 méteres királykobra és megharapja a katonát. Villám gyorsan a többi katonát is megharapja, de ezt ők se hagyják annyiban. Elkezdték gépfegyverrel lőni őt.

-Raion: Hát ez meg?

-Aicshi: Ő a férjem.

-Az egész család: Mi!!???

-Aichi: Még gyűrűm is van.- és mutattam feléjük a kezemet. - Ő az én betanított kígyóm és az a neve, hogy Férjem.

Bár Férjem sok golyót kikerült még is pár beletalált. Az osztagból már csak 3-man  maradtak. Férjem eldőlt, ebben a pillanatban kiugrottam a bokorból 2 embert lelőttem. A fegyveremből kifogyott a töltény így azt eldobtam és kiütöttem a vezető kezéből az ő fegyverét. Utána megfpgtan hátraszorítottam a kezét és lenyomtam a földre és ráültem. Kiszedtem a szebemből egy bilincset és ráraktam a kezére. Föláltam és a szemébe néztem. A szeme sok mindent elárult nem szeret csatázni akárcsak én. Bár Amerikát vezette nem volt az hanem Koreai. A haja rövidebb volt, elől szőke hátúl vöröses barna. Egyetlen egy szó sem tudtam kinyőgni.

-Jonghyun: Gratulálok! Minden elismerésem nagyon jó vagy, de most ölj meg!

-Aichi: Nem öllek meg, kifogyott a töltényem.-mentegetőztem.

-Jonghyun: Akkor miért nem a tőrödet használod?

-Aichi: Kell egy túsz is. Meg ok nélkül nem ölök meg senkit. És azért se öllek meg mert láttam a szemedben, hogy te nem akarod ezt az egész háborút.

-Jonghyun: Egyszer a jó szived lesz a veszted.

Fogtam egy hosszabb kötelet és rákötöttem magam után vezetve. A család is jött utánam. Azon járt az eszem út közben, hogy Jonghyun direk hagyott nyerni? És szándékosan hagyta elfogatni magát? 3 kilométert tettünk meg befelé még elértünk az elektromos hálóhoz. Ott oda adtam a családnak a szemüveget és bementek.

-Aichi: Remon engedje be őket.

Jonghyunt meg vittem magammal vissza a harcmezőre.

-Aichi: Mond miért lettél Amerikában katona?

-Jonghyun: Azért mert túl unalmas volt az életem.

-Aichi: Tudom, hogy hazudsz.

Jonghyun morgott egyett és elfordította a fejét.

-Jonghyun: És te miért lettél az?

-Aichi: Nem akartam az lenni erőszakkal vitte oda.

Jonghyun szeme kitágult majd össze szűkült és bánatosan lehajtotta fejét. 

-Jonghyun: Engem is.

Egy pár perc múlva vadász gépek szálltak el felettünk.

-Aichi: Ez meg kik? Te biztos tudod.

-Jonghyun: Most tévedsz mert fogalmam sincs. Angol vadászgépeknek néznek ki. Biztos megtudták, hogy csatázni fogunk és addig vártak amíg ki nem végezzük egymást. 

-Aichi: De ha most igazad van és tényleg azért jöttek, hogy elfoglalják lehet, hogy bombázni fognak?

-Jonghyun: Bombázni biztos, hogy nem. Kicsit jártam Angliában és akkor bazinagy acél robotokat csináltak amiket harcra terveztek. Egész hadseregeket csináltak ezekből. Rohamosztagot küldenek és fogjokat szednek, de ha itt vannak akkor az azt jelenti, hogy a többi országot is meg kellett szerezniük.

-Aicshi: Miket beszélsz? Ennyi országot elfoglalni 1 nap alatt? Ez...ez ..... teljes mértékben lehetetlen!

-Jonghyun: Sajnos nem. Emlékszel? Azt mondtam, hogy sokat csináltak. Gondolom minden országba bedobtak egy-egy osztagot. Így viszont már lehetséges.

-Aichi: Akkor most mi legyen? Mi nem bírjuk velük felvenni a harcot.

-Jonghyun: Vigyázz! - megfogott és belökött az egyik bokorba. - Látod ott van egy.

-Aichi: Ez hatalmas.

Majd ránéztem Jonghyunra és a szemem megakadt a kezén ami meg volt bilincselve. Elővettem a kulcsot és felé nyúltam, hogy kinyissam.

-Jonghyun: Mitcsinálsz? Mi lesz ha rád rontok és megöllek?

-Aichi: Ha meg akarnál ölni akkor ez előbb nem löktél volna be a bokorba.

Jonghyun csodálkozva nézett rám, hogy megbízok benne. Leszedtem a bilincset . Jonghyun nem nézett a szemembe, de morgott eggyet.

-Jonghyun: Ezeknek a monstrumoknak a lábuk a gyengéjük. Ha azt elpusztítjuk megmenekülhetünk.

-Aichi: Nekem van olyan zsinegem ami még az acélt is elvágja.

-Jonghyun: Akkor én elterelem a figyelmét amíg össze kötözöd a lábát.

-Aichi: Várj!- megfogtam a kezét, de ő kihúzta. 

Kiugrott a bokorból és elkezdte lőni.

-Aichi: De honnan van pisztojod?-gondoltam.

Odanyúltam a hátamhoz ahova a pisztolyomat tettem mikor felvettem Jonghyun kötözése után, de nem volt ott.

-Aichi: Mikor vetted el és hogy kerűl bele töltény? Na mindegy.-megráztam a fejem és szépen elkezdtem lopakodni a robot háta mögé.

Elővettem a zsineget és elkezdtem összekötni a két lábát, de még mielőtt készen lettem volna észre vett és engem kezdett lőni. Kitértem a golyók elől és Jonghyun mellé álltam.

-Aichi: Most mi legyen?

-Jonghyun: Elvileg nem akarnak megöletni minket. Elfogatjuk magunkat és amint lesz rá alkalmunk kiszabadulunk és megmentjük a menekülteket.

-Aichi: Biztos, hogy ez jó ötlet?

-Jonghyun: Biztos.

Letettük a fegyverünket a földre aztán feltartottuk a kezünket.

-Jonghyun: Meg adjuk magunkat!

-Vörös1-es pilóta a központnak.

Ellenség vezére: Hallgatjuk Vörös 1-es.

-A kettő célszemély megadta magát. Mit csináljak velük?

-Vezér: Üsse le őket és hozza ide a bázisra őket.

-Értettem.

Én csak annyira emlékszem, hogy a robot felénk jön és leüt. Amikor kinyitottam a szemem ijedtem, mert Jonghyun nem volt mellettem. A cellám ajtaja váratlanul kinyílt. A vezér lépett be és Jonghyun bilincsben és láncra verve. 

-Aichi: Ki maga?

-Vezér: Ez szomorú, hogy nem tudja Aichi ezredes.

-Aichi: Mégegyszer kérdezem ki maga?

-Vezér: A nevem King. Én vagyok a tábornok.

-Aichi: Maga féreg, hogy merte kihasználni a háborunkat a saját céljaiból!

-King: Ahogy látod, de most kérlek hallgass el ha jót akarsz magadnak. Nem azért jöttem ide, hogy a hiztijét hallgatsam.

-Aichi: Akkor minek jött?

-King: Azért, hogy megkérdezzem be állna-e ..

-Aichi: Ha a seggemet nyalná akkorsem!-szóltam közbe.

-King: Milyen faragatlan vagy, hogy közbe szólsz! Mégegyszer megkér...

-Aichi:Nem!-megint közbe üvöltöttem.

King erre feldühödött.

-King: Mindjárt tanítok én neked jó modort! Vigyétek a lányt a kínzó kamrába a férfit pedig hagyjátok itt.

-Katonák: Értettük! -tisztelegtek.

Jonghyunt belökték, engem meg kiráncigáltak és elvonszóltak a kinzó kamrába. Leültettek egy székre az egyik bele dugta az ujjam egy kicsi szerkezetbe. Utána a másik teljes erejével lenyomott a székre úgy, hogy mozdulni se tudtam. A másik rácsapott a szerkezetre ami tőből kitépte a körmöm. Üvöltöttem ahogy csak bírtam, de folytatták amíg öt körmömet  ki nem tépték. Ez még nem volt elég nekik lekötöztek a földre. 25 korbácsütést kaptam. Közbe pofozott amíg véres nem lett az arcom. Ezután behajítottak Jonghyun mellé.

-Jonghyun: Túl messzire mentek ezek a szarháziak! Nem fogják megúszni ezt garantálom!-morogta.

Ezután szét tépte a pólóját bekötözte vele az ujjaim, a hátamat. A kézfejét az arcomon lévő sebre csúsztatta és mélyen a szemembe nézett.

-Jonghyun: Jobban vagy? -kérdezte lágyan egy kicsit aggódva.

-Aichi: Már igen. Köszönöm Jonghyun. -erre egy jó darabig nem valaszólt, mire egyszercsak megszólalt.

-Jonghyun: Kitaláltam hogyan szökjünk meg.

-Aichi: Ha??

-Jonghyun: Amikor idehoztak az egyik őrnél volt egy térkép azt kiszedtem a hátsó zsebéből amikor bedobtak. Meg pluszba körbe néztem hol mennyi őr van. - elővette a térképet. - A nyugati oldalon vannak a legkevesebben, mert ott védik őket a hegyek, viszont nekünk a hegyek remek búvóhely lesz. Kiszabadítjuk a fogjokat és ott építünk egy bázist. Ha ezzel megvagyunk végig járjuk az egész világot , mindenhova bázisokat építünk és megmentjük a menekülteket.

-Aichi: Ez mind szép és jó csak elötte hogyan fogunk kijutni innen?

-Jonghyun: Pár napig megfigyeljük, hogy mit kell csinálnunk itt és arra építünk egy tervet.

-Aichi: Azt már tudjuk, hogy ha feleselsz kinzó kamrába visznek. Így ha valami bajt csinálnánk ketten , amíg a kínzó kamrába vezetnek leütjük őket és akkor már szabadok vagyunk. Keresd meg azt a kinzó kamrát ami legközelebb van a fegyver tárhoz. - kértem meg rá.

-Jonghyun: Meg van! Méghozzá közel a kijárathoz.

-Aichi: Akkor mikor csináljuk?-kérdeztem.

-Jonghyun: Ma. Még újoncok vagyunk itt így biztos, hogy  a kínzó kamrába visznek, hogy betörjenek.

-Aichi: Akkor kezdjünk el verekedni, kiabálni és zajongani, és amikor bejönnek az őrök akkor rontsunk nekik. Egy kicsit játszunk el velük és hagyjuk magunkat elfogni így biztos oda vissznek.

-Jonghyun: Hát akkor kezdjünk neki. -mondta mosolyogva.

Belekezdtünk. Csapkodtuk az ajtótól kezdve mindent, mindenfélét kiabáltunk egymásra mire bejöttek az őrök.

-Őr: Még is mi folyik itt?- de nem törődtünk mit mondott azonnal nekik támadtunk. Eltértünk az ütéseik elől, de utána hagytuk elfogni magunkat. Elindultunk a kamra felé és amikor a fegyver tár elé értünk hirtelen kihúztam az apró csuklúmat az őr keze közül és a férfiasságát megütve letérdelt. Ami az követet hogy tarkón ütöttem és ezért elájúlt. Eközben Jonghyun az ő őre lábára taposott utána hasba rugta és és össze kötött kezével leütötte. A többi őr elkezdett minket lőni, de kikaptam az ájúlt szebéből a pisztolyát és lelőttem őket. Jonghyun megfejtette a fegyvertár ajtajának a kódját és mielött kifogyott volna a töltényem beugrottunk és bezártuk az ajtót.

-Jonghyun: Gyorsan szedj fel annyi fegyvert amennyit csak bírsz.

Felkaptunk minden fegyvert mire Jonghyun a nyugati fal elé dobott egy gránátot. A fal kitört és a fogdák előtti folyósóra nyílt. Kigurítottem egy gránátot. Amikro felrobbant az őrök hátra léptek mi viszont kiugrottunk a tűzből és lelőttük az őket.

-Aichi: Fedezz amíg kinyitom a cellákat.

Sorba nyitottam az ajtókat, de még mielőtt végeztem volna ránk rontottak a rohamosztagos gépek másnéven az Apollo 03-masok. Jonghyun nem habozott elkezdte őket lőni és egyre közelebb futott feléjük. Felugrott és egy nagyon apró bombát nyomott rájuk. El lökte magát tőlük megnyomott egy gombot közbe és a bomba felrobbant. Én addigra kiszabadítottam az összes fogjot és kirobbantottam a falat. Azon át kimenekültek az emberek utánuk én és utolsónak Jonghyun. Jonghyun vissza dobott egy gránátot a lyuk teteje fölé ami be omlott. Előre rohantam és elvezettük őket a hegy lábához. Ott megálltunk pihenni.

-Jonghyun: Emberek! Az együttműködésüket kérnénk. Azért szabadítottuk ki önöket, hogy a hegyekbe egy bázist építsünk ahova a menekülteket befogadjuk. Aki szeretne velünk tartani az rakja fel a kezét!-mindenki felrakta a kezét én meg csak ott mögötte tátott szájjal álltam.

Csodáltam őt már az első pillanatttól és hálát adtam Istennek, hogy találkoztam vele. Előre hívta az erős férfiakat és akinek tudott fegyvert adott. Amennyit csak tudtam én is oda adtam. A nők és a gyerekek közé raktuk sorba a férfiakat így indultunk tovább a hegyek teteje felé. 2 nap alatt másztuk meg az egyik hegyet ami rekord időnek számít. Amint felértünk a síkság ami feltárúlt elöttünk, kiváló volt a tábor építéshez. Egyenlőre biztonságba voltunk fent, de ahogy körbe néztem megláttam a 2 hegy között lévő rést ami 100%-os biztonságot nyújthat.

 
 

 

Profilkép




Facebook

Elérhetőség

Raposa Vivien

Pécs,Újhegy


Facebook-on: Raposa Vivi

vivu95@freemail.hu



Archívum

Naptár
<< Július / 2022 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 963996
Hónap: 5405
Nap: 138